A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)

A kérdést egyelőre elvi síkon lehet csak feltenni, hisz az eddig az űrben járt űrhajósok rövidebb időt töltöttek csak el az űrben, illetve visszatértek a Földre, így kevés adat áll rendelkezésre, mely alapján meg lehetne becsülni, egy hosszabb, több évig tartó utazás milyen hatással lenne a szervezetre akkor, ha azt is számításba kell venni, hogy az utazók nem térnek vissza az anyabolygóra, hogy a földi környezetben regenerálódjanak.

Tehát mi lesz akkor, ha az űrhajósoknak végleg el kell hagyniuk a Földet?

hirdetés

Hisz ha például egy másik bolygót kellene benépesíteni az űrben, azaz több bolygós fajjá kellene válnia az emberiségnek, ahogy erről Elon Musk már értekezett korábban, kérdés, hogy fogja bírni az emberi szervezet a hosszú ideig tartó utazást a súlytalanság állapotában. Azaz meghiúsulhat-e az egészségben beálló problémák miatt egy hosszabb távú űrutazás, és az ember végleg a Föld fogjává válhat, vagy képes lesz egyéb feltételek biztosítása mellett a következő évszázadokban bolygóról bolygóra „vándorolni“?

Ha figyelemmel kísérjük az űrhajósok egészségügyi állapotával kapcsolatos híreket, találunk ilyet is, olyat is, akár már a közelmúltból. Például Sunita Williams űrhajósnő, - aki a tervek szerint csak 8 napot töltött volna az űrben, már több, mint 5 hónapja tartózkodik ott egy műszaki hiba miatt -, rengeteget fogyott, az orvosai kétségbeesetten próbálnak neki segíteni a Földről. De az októberben a Nemzetközi Űrállomásról visszatért 4 asztronauta közül is kezelésre szorult az egyik űrhajós, mely kezelést a magánélet védelmére hivatkozva nagy titkolózás kísérte. Mint ismeretes, a 4 asztronauta a tervek szerint szintén 8 napot töltött volna el az űrben, küldetésük azonban a Boeing-kapszula problémája miatt 8 hónapra módosult.

Az eddigi űrutazások konklúziója az, hogy az emberi szervezet számos kihívással néz szembe a súlytalanság állapotában, ami arra utal, hogy a testünk alapvetően a Földi körülményekre van "tervezve," nem pedig az űrre. Kérdés azonban az, alkalmazkodhat-e a szervezet az űrutazáshoz, vagy a technológiát kell-e fejleszteni a célból, hogy az asztronauták a földihez hasonló állapotban, azaz kizárva a súlytalanságot, utazhassanak az űrben.

Az eddigi vizsgálatok eredményei

A NASA és más űrkutatási szervezetek évtizedek óta vizsgálják, hogyan hat a mikrogravitáció az emberi testre, és több tanulmány is rámutatott a súlytalanság káros következményeire.

Az egyik legfontosabb probléma a csont- és izomtömeg gyors csökkenése; az űrben a csontok évente akár 1-2 százalékot is veszíthetnek tömegükből, mivel nincs szükségük a földi gravitációval szembeni tartásra. Az izmok hasonlóan sorvadnak, mivel a mikrogravitációban a mozgás és stabilizáció igénye csökken.

A súlytalanság megváltoztatja a szív- és érrendszeri funkciókat is, mivel a folyadékok újraeloszlása a felsőtest irányába történik, ami szívproblémákhoz és a látás romlásához vezethet.

A hosszú távú űrrepülések során az asztronauták pszichológiai kihívásokkal is szembesülnek, például a társaság hiányával és a bezártsággal, amelyek mentális és érzelmi kimerültséget okozhatnak.

Emellett a sugárzás szintje is jelentős problémát jelent; a földi atmoszféra hiánya miatt az űrben fokozottan ki vannak téve a kozmikus sugárzásnak, ami növeli a rák kialakulásának kockázatát. A sugárzás károsítja az idegrendszert is, memóriavesztéshez és kognitív problémákhoz vezethet.

Az űrbéli környezet tehát radikálisan eltér a Földön megszokottól, és az emberi test nyilvánvalóan nem alkalmazkodott ezekhez a feltételekhez. A NASA Human Research Programjának egyik tanulmánya arra figyelmeztet, hogy a hosszabb Mars-utazások további egészségügyi kockázatokat jelenthetnek, különösen a szív- és érrendszer, a látás és az immunrendszer tekintetében.

Kérdés, és jelentős kérdés az is, szaporodhat-e az ember az ürben, hisz a kolóniák fenntartásának egyik sarokköve a populáció szintentartása, adott esetben a növelése is.