A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
Az orvostudományban a csend gyakran riasztóbb, mint a zaj. Ha egy beteg hirtelen nem jelez fájdalmat, vagy egy monitor váratlanul elhallgat, az sokszor nem javulást, hanem rendszerhibát jelent. A természetben hasonló jelenség zajlik most, és ez a csend mélyen aggasztó.
Évtizedeken át a rovarokat háttérzajként kezeltük. Legjobb esetben bosszantó jelenlétnek, rosszabb esetben kártevőknek tartottuk őket. A bőségüket adottnak vettük, az ellenálló képességüket természetesnek gondoltuk. Mezőgazdasági rendszereket, városokat, vegyi beavatkozásokat és technológiai megoldásokat építettünk arra a kimondatlan feltételezésre, hogy a rovarok mindig jelen lesznek. Túl sokan voltak ahhoz, hogy eltűnjenek, írja a Brownstone Institute.
Ez a feltételezés tévesnek bizonyult.
A számok nem hagynak teret a félreértésnek
Az egyik legkorábbi és leggyakrabban idézett figyelmeztetés egy hosszú távú német rovartani vizsgálatból származik, amely közel három évtizeden át követte a repülő rovarok biomasszáját védett természeti területeken. Az eredmény még a kutatókat is megdöbbentette: 1989 és 2016 között több mint 75 százalékos visszaesést mértek a repülő rovarok teljes biomasszájában. Ezek nem ipari övezetek vagy vegyszerekkel telített mezők voltak, hanem természetvédelmi területek. Eközben Afrika és Ázsia nagy részén továbbra sincs átfogó, hosszú távú rovarmonitorozás, ami jelentős fehér foltokat hagy a globális helyzet megértésében.
A későbbi kutatások megerősítették, hogy nem egyedi esetről van szó. A Biological Conservation folyóiratban megjelent globális áttekintés szerint a rovarfajok mintegy 40 százalékát fenyegeti a kihalás, és a csökkenés üteme az utóbbi évtizedekben gyorsult. Az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Puerto Ricóból, Észak-Amerikából és Kelet-Ázsiából származó hosszú távú adatok ugyanilyen irányú, bár helyileg eltérő mértékű hanyatlást mutatnak.
A veszteség nem csupán ritka vagy specializált fajokat érint. A korábban mindennapos, tömegesen jelen lévő rovarok tűnnek el a leggyorsabban. A szakértők egyre gyakrabban beszélnek úgynevezett funkcionális kihalásról, amikor egy faj technikailag még létezik, de már nem képes betölteni ökológiai szerepét.
Ennek jelentőségét gyakran alábecsülik.
A rovarok nem választható elemek a természetben
A rovarok központi szerepet töltenek be a szárazföldi és édesvízi ökoszisztémákban. Beporozzák a növényeket, újrahasznosítják a tápanyagokat, szabályozzák a mikrobiális közösségeket, kordában tartják a kártevőket, és alapvető táplálékforrást jelentenek számos madár, kétéltű, hüllő és hal számára. Nem mellékes szereplők, hanem ezeknek a rendszereknek a szerkezeti alapjai. E kulcsfontosságú fajok eltűnése olyan mindennapi élelmiszerek eltűnéséhez vezethet, mint a kávé, a csokoládé, az alma vagy a mandula, közvetlenül befolyásolva a táplálkozást.
A világ termesztett növényeinek körülbelül háromnegyede legalább részben állati, főként rovarok általi beporzástól függ. A rovarbeporzás gazdasági értékét évente több száz milliárd dollárra becsülik, de a probléma ennél mélyebb. Rovarok nélkül az élelmiszerrendszerek nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is összeomlanak. Csökken a tápanyagválaszték, eltűnik az ellenálló képesség, nő az ipari inputoktól való függés. Egy PLoS One tanulmány szerint a beporzók visszaesése világszerte az A-vitamin és a folsav koncentrációjának csökkenéséhez vezethet, egyes növényeknél akár 40 százalékos tápanyagsűrűség-csökkenést okozva.
Az ökológiai rendszerek általában nem fokozatosan, hanem hirtelen omlanak össze, amikor kritikus küszöbértékeket lépnek át.
A szélvédőjelenség már korábban figyelmeztetett bennünket. Jóval azelőtt, hogy tudományos folyóiratok számszerűsítették volna a rovarveszteséget, az emberek észrevettek valamit: az autók szélvédői tiszták maradtak. A hetvenes-nyolcvanas években még természetes volt, hogy rövid utak után rovarokat kellett lekaparni a fényszórókról. Ma ez annyira ritka, hogy a fiatalabb generációk gyakran nehezen hiszik el. Ez a jelenség nem puszta nosztalgia volt, hanem egy következetes megfigyelés a rovarállomány csökkenéséről, amelyet mégis gyakran elintéztek anekdotikus bizonyítékként.
A szúnyogok különösen jó példái annak, mennyire félreértjük a szerepüket. Bár betegségek terjesztőiként sokan ünneplik a visszaszorulásukat, lárváik fontos táplálékot jelentenek halaknak és kétéltűeknek, a kifejlett példányok pedig madarakat, denevéreket és más rovarokat táplálnak. Eltűnésük hatása láncreakcióként terjed a táplálékhálózatban.
A jelenlegi hanyatlás nem magyarázható pusztán az éghajlatváltozással. Bár az éghajlati ingadozás hatással van a rovarokra, a csökkenés üteme és mintázata több, egymással kölcsönhatásban álló tényezőre utal. Ilyenek a krónikus növényvédőszer-terhelés, különösen a talajban és vízben tartósan megmaradó szisztémás rovarirtók, a gyomirtók okozta virágos növényvesztés, az egyoldalú monokultúrás mezőgazdaság, a talajromlás és a mikrobiális közösségek összeomlása, a fényszennyezés, valamint a városi terjeszkedés és élőhely-fragmentáció. Ezek együtt olyan biológiai terhelést jelentenek, amely meghaladja az ökoszisztémák alkalmazkodóképességét.
Az orvoslás szemszögéből a rovarok eltűnése korai figyelmeztető biomarkernek tekinthető. Az emberi egészség szorosan függ a környezeti egészségtől. A tápanyagsűrűség, az élelmiszerbiztonság, a fertőző betegségek mintázata és az immunrendszer ellenálló képessége mind az ép ökoszisztémákra épül. Egy biológiailag elszegényedett bolygó biológiailag sérülékeny embereket hoz létre. A krónikus betegségek, az anyagcsere-zavarok és az immunrendszeri problémák terjedése nem választható el attól a környezettől, amelyben élünk.
A technológia nem képes pótolni a biológiát. A mesterséges beporzás és a laboratóriumi megoldások ígérete csábító, de a rovarok naponta billiónyi mikrokölcsönhatást végeznek, amelyeket semmilyen központosított rendszer nem tud utánozni.
A legnyugtalanítóbb talán nem is maga a pusztulás, hanem az intézményi hallgatás. A rovartani kutatások finanszírozása csökken, a hosszú távú ökológiai monitorozás ritka, a vegyi anyagok engedélyezése gyakran rövid távú vizsgálatokon alapul. Ez veszélyes minta.
A jelenlegi csend nem a stabilitás jele. Figyelmeztetés.
Kapcsolódó anyagok:
Fordulat, a szúnyogok ma már inkább az emberek és nem a vadak vérét szívják, ez pedig nagy baj lehet
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Gerd Altmann from Pixabay
TOP 5
