Visszatelepült hazánkba a 40-es évekre kihalt aranysakál. Az aranysakál a Kárpát-medence őshonos ragadozója, a faj jelenlétét illetően az elmúlt 150-200 évben hullámzó tendenciát mutatott. Az 1800-as évektől kezdve kezdődött meg eltűnésük, és Magyarországon 1941 körülire tehető az utolsó sakálok elejtése.
Az OzoneNetwork csütörtöki Egyenlítő c. műsorának vendége Heltai Miklós, a Szent István Egyetem Vadvilág Megőrzési Intézet egyetemi docense 1997 óta foglalkozik sakálokkal. Elmondása szerint eltűnésükben egyrészt az játszott szerepet, hogy a természetes élőhelyük megváltozott, pontosabban az országban átalakultak a vizes helyek valamint az új mezőgazdasági területek is kiszorították őket. Másrészt a mérgezésük, és vadászatuk miatt tűnt el a faj. A Balkánra húzódtak vissza, Bulgáriában és Görögországban maradtak meg nagyobb aranysakál állományok.
Az 1990-es években figyeltek fel arra, hogy az aranysakál ismét megjelent Magyarországon, 1995-től már egyre többször lehetett hallani jellegzetes üvöltésüket, tehát egy jelentőseb szaporulat indult meg. Az 1970-es évekre az állandóan változó környezet elnyerte úgymond végleges formáját. Visszatelepülésük így az élettér stabilitásnak köszönhető, és hogy megszűntek az irtási kampányok. Emellett Bulgáriában 1961-ben védett állattá nyilvánították.
Amennyiben nem tudja este megtekinteni a filmet, vagy holnap az ismétlést, megnézheti akár most is a csatorna weboldalán.