Mese az aranyalmákról

Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek (Énekek éneke 2:3).

A hagyomány úgy tartja, Salamon király szerelmi énekének hasonlatát a birsalma ihlette: melyik ifjú nem örülne, ha így gondolna rá szerelme? Plutarkhosz is megemlíti a nemes gyümölcsöt, szerinte az esküvő előtt a menyasszony azért evett belőle, hogy édes legyen a csókja. Ha ez nem lenne elég: amikor Erisz, a viszály istennője aranyalmával ugrasztotta össze Hérát, Pallasz Athénét és Aphroditét, a gyanú szerint valójában birsalmát gurított közéjük a „legszebbnek” felirattal. Az esetnek kilencévnyi háborúskodás lett az eredménye.

Ilyen előzmények után okkal csodálkoznánk, ha a fa, amelyet Tünde ültetett, hogy elvezesse hozzá Csongort, nem birs lenne Vörösmarty Mihály drámai költeményében, a Csongor és Tündében.

Hamis romantika

Tekintélyes Ford terepjáróval indulunk el Paksról. Az autón kívül és belül is látszik, hogy nem a belváros határát ritkán elhagyó üzletember hordja vele a gyerekeket óvodába. Vendéglátónk, Matus Dóra néhány pár gumicsizmát is betesz a biztonság kedvéért. Dunakömlődnél elhagyjuk a főutat, a földek felé vesszük az irányt. Némi zötykölődés után – közvetlenül az M6-os autópálya mellett, elkerített területen – birsalmafák végeláthatatlan sora vár. Kétezer-kétszáz fa, egészen pontosan.

Miközben megszemléljük a 4,2 hektáron elterülő birtokot, Matus Dóra elmondja, nem kedveli azt a hamis romantikát, amely manapság a gazdálkodást körbeveszi. Aki ilyesmibe vág bele, nem árt, ha tudja, csak szívós kitartással lehet – a szó szoros értelmében – gyümölcse a munkának, nincsenek szünetek, hétvégék vagy ünnepnapok.

– Tévhit az is, hogy a tél a pihenés időszaka – mondja. – Márciustól novemberig két-három hetente esedékes a növényvédelem, január vége, február eleje a metszés ideje, nyáron pedig öntözni kell a fákat.

Valóra vált álom

A beszélgetést Paks belvárosában, Matus Dóra és férje, Tárnok László boltjában folytatjuk. A hangulatosan berendezett üzletben tömött polcokon sorakoznak a környékbeli termelők, kézművesek portékái, elsősorban Tolna és Bács-Kiskun megyéből: többfajta csokoládé, számtalan különböző bor, lekvár, pálinka, paprika, tűzzománc, ajándéktárgyak. Továbbá a kabai Diczkó László csípős paprikaszószai (Spirit of Attila, Zöld Felső, Mennydörgés, Sárga Vihar), amelyek közül a Spirit of Attila megszületése évében elnyerte a rangos amerikai World Hot Sauce Awards első díját. A bolt célja, hogy egy helyen kínálja a paksiaknak azokat a termékeket, amelyeket nem találnak meg a multik polcain, illetve számítanak azokra a turistákra, akik a nagyon közeli elegáns hotelben szállnak meg.

– Nagyon sokan fordulnak meg a szállodában – köztük is rengeteg az orosz –, ami elsősorban az atomerőműbe látogató külföldi delegációknak köszönhető – mondja vendéglátónk, amikor a négycsillagos paksi Erzsébet Szálloda kihasználtságával kapcsolatban hitetlenkedünk. – Szinte mindenki visz haza valami kisebb-nagyobb ajándékot.

Matus Dóra két éve adta a fejét agrárvállalkozásra és pár hónapja az ehhez kapcsolódó bolt elindítására. Talán tiszteletlenségnek tűnhet, ha életkorát is megemlítjük, ám a történet külön érdekessége, hogy a hölgy 27 éves. Huszonöt esztendősen vágott bele nagy ívű elképzelései megvalósításába.

– Vidékfejlesztő agrármérnökként végeztem Kaposváron, és még egyetemista koromban elindultam az uniós tárgyalásszimulációs versenyen, a Negotiation Mooton. Az EU 2007–2013-as költségvetési ciklusának újratárgyalása volt a feladatunk. A zsűri elismert brüsszeli, pénzügyminisztériumi és a versenyszférában dolgozó szakemberekből állt, akik a legvégén kiválasztottak öt-hat versenyzőt, akik gyakornoki lehetőséget kaptak.

Így lett Matus Dórából a Kitekintő külpolitikai hírportál munkatársa, ahol a Nyugat-Európa rovathoz került. Többször járt Brüsszelben, publikált a koppenhágai klímacsúcsról és a görög válságról is. Ilyen előzmények után lett a Paksi Hírnök munkatársa.

A cikk ide kattintva folytatódik...