Klímaváltozás - A sarki jégtakaró és a gleccserek olvadása

4. oldal / 8: A sarki jégtakaró és a gleccserek olvadása

A sarki jégtakaró és a gleccserek olvadása

A tengerek vizét, csakúgy mint a szárazföldet, a napsugarak melegítik fel, azonban ehhez sokkal nagyobb hőenergia szükségeltetik (2-3-szoros). A világtenger a nyáron felvett hőt a tél folyamán apránként adja le, így módosítva környezete éghajlatát. A tengervíz – sótartalma miatt nem 0 ^oC-on, hanem -2 ^oC-on fagy be. A sarki tengerek vize ez alá hűlve jégtáblákká fagy, melyeknek vastagsága elérheti a 2,5-3 métert. Nyáron, a jégtábláknak körülbelül a fele olvad el.

A szárazföldnek mintegy 16 millió km²-ét borítja jég, ami ha elolvadna 80-100 méterrel emelné meg a világtenger szintjét. A legnagyobb szárazföldi jégtakaró az Antarktiszon és Grönlandon van.

Bár a jég olvadásának van néhány előnye is, például a felolvasztásából édes vizet nyerhetünk, illetve új vízi útvonalak nyílhatnának meg, sokkal inkább veszélyforrást jelent a Föld lakói számára.

“Eric Pignot és munkatársai kutatásaik során megállapították, hogy a sarki jégtakarókból minden évben átlagosan 36,3 milliárd tonnával több jég tűnik el, mint az előző évben. Amennyiben ez a tendencia nem változik, akkor a tengerszint nagyobb mértékben fog emelkedni, mint azt az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) 2007-ben kalkulálta. Számításaik szerint, melyekhez műholdak adatait is felhasználták, 2050-re akár 32 cm-rel is nőhet a tengerszint, ami azt jelentené, hogy a Föld összes kikötővárosának és partvidéki településének búcsút inthetnénk.”[15] Aggodalomra ad okot az is, hogy az ózonlyuk miatt az antarktiszi jégtakaró olvadása az utóbbi évtizedekben felgyorsult. Ugyanakkor a jég olvadásával a talaj fedetlenné válik, így energiát lesz képes elnyelni, ami aztán még több jeget olvaszt fel, újabb ördögi kört generálva.[16]

Mindemellett az Északi-sarkon élő állatok is veszélybe kerültek. Évről évre egyre több rozmár érkezik Alaszka partjaihoz. Ezek az állatok életük 2/3-át a vízben töltik, míg a maradékot úszó jégtáblákon. A meleg nyaraknak köszönhetően a pihenőhelyükül szolgáló jégtáblák fokozatosan elolvadnak, ők pedig kénytelenek a szárazföldre menni.[17]

Sajnos, minden esély megvan arra, hogy gyermekeink már csak állatkertben láthatnak majd “túlélő” jegesmedvéket, rozmárokat, fókákat.

A hóhatár (5000-6000 m) felett összegyűlt hó az olvadások-fagyások ismétlődése miatt szemcsés lesz, firnné alakul. Ebből a kiszoruló levegő és a nyomás hatására firnjég, majd kékeszöld színű gleccserjég keletkezik, ami a firngyűjtő medencét kitöltve a mélyebb területek felé csúszik. Ezt a lassan lecsúszó jégfolyamot nevezzük gleccsernek, mely a hóhatár alá érve és megolvadva patakokat, tavakat táplál vízével.

Bár a sarki jégtakaró olvadásának veszélyeivel sokat foglalkoznak, arról kevesebb szó esik, hogy mi fog történni, ha a gleccserek visszahúzódnak. A World Glacier Monitoring Service vizsgálatai szerint 1980-tól minden évben, átlagosan 30 cm-t vesztenek a jégvastagságukból a gleccserek.

Eltűnésük különösen az Alpokban jól észrevehető. A XIX. század közepétől, vagyis az iparosodástól kezdve egészen 1975-ig átlagosan felületük harmada tűnt el, tömegüknek pedig mintegy fele. Azóta további 20-30%-ot veszítettek a tömegükből, de ha továbbra is rekord melegségű nyarakkal kell számolnunk, akkor ez a folyamat még inkább fel fog gyorsulni. Ennek elkerülése érdekében kísérleteznek a gleccserek befedésével. Ez nem a teljes gleccserfelület befedését jelenti, hanem csak néhány hektárnyi területet. Amennyiben pozitívak lesznek az eredmények, akkor elképzelhető, hogy a nyári hónapokban az eddiginél jóval nagyobb felületet fognak betakarni a speciális anyaggal, ami visszaveri a napsugarakat, így óvva meg a gleccsert az erős napsugárzástól és a meleg nyári esőktől.[18]

Ennél sokkal nagyobb problémát jelenthet a Himalája gleccsereinek olvadása, melyeket a Föld harmadik pólusának is neveznek. Ezek táplálják ugyanis Ázsia nagy folyóit és biztosítják az édesvizet az emberiség felének.

“Ladakhban, India legészakibb vidékén, minden élet a hótól függ. A terület éghajlata hegyvidéki sivatag, ahol az átlagos csapadék mennyisége évente 50 mm, s ahol a mindennapi élethez nélkülözhetetlen vizet a hóolvadék jelenti. Egyrészt a földekre hulló hó, ami a mezőgazdasághoz és pásztorkodáshoz szükséges csapadékot adja, másrészt a lassan olvadó gleccserek hava, amely a vízfolyásokat, a kis település életvonalait táplálja. A klímaváltozás ezt is megváltoztatja. Kevesebb hó esik, így kevesebb csapadék jut a növénytermesztésre, ezért sokan már felhagytak a gazdálkodással. A ritkább hóesés miatt a gleccserek hava sem kap utánpótlást, és csökken a folyók vízhozama. A hegyvidéki sivatagokban gyakoribbá váltak a korábban ismeretlen, nagy esőzések is, amelyek hirtelen áradásokat okozva házakat, termőföldeket, jószágokat mosnak el. A Himalája falvaiban már klímamenekülteket is találunk. A Gangotri gleccser, amely a Gangesz folyót táplálja, évente 20-23 métert zsugorodik. A Gangesz vízhozama – a gleccserek zsugorodása következtében – kétharmadával lett kisebb, ez India öntözéssel megművelt területeinek 37%-án, 500 millió ember számára okozhat majd vízhiányt.”[19]