Klímaváltozás - Az esőerdők szerepe

5. oldal / 8: Az esőerdők szerepe

Az esőerdők szerepe

A trópusi esőerdőket szokás a Föld tüdejének is nevezni, ugyanis dús lombú, nagy kiterjedésű, örökzöld erdei hatalmas mennyiségű CO₂-t nyelnek el és tárolnak a biomasszájukban, ugyanakkor oxigént termelnek, ami az ember életben maradásához feltétlenül szükséges. Ezért állnak értetlenül – főként a fejlett országok lakói – az esőerdők irtása előtt. Egyszerűen nem értik, miként lehetséges az, hogy az itt élő emberek saját (és az emberiség) életfeltételeit pusztítják teljes lelki nyugalommal. Persze, ne legyünk álszentek, amikor a bútoráruházban kiválasztjuk a legszebb mahagóniból készült ágykeretet vagy szekrénysort, mi magunk válunk e negatív hatású folyamat legfőbb katalizátoraivá. Mindenesetre tény, hogy “világszerte az erdőirtás következtében évente nagyjából 13 millió hektárral csökken az esőerdők területe, ami egy Görögország, vagy Nicaragua méretű országnak felel meg”.[20]

Trópusi esőerdőket az Egyenlítő vonalában találunk, a legnagyobb kiterjedésűeket Brazíliában, Kongóban és Indonéziában. Az Amazonas-medencéjében található a világ esőerdeinek több mint a fele és itt pusztítják a legnagyobb mértékben e “kincset érő” területet. Az évi hőingás nagyon kicsi, az évi középhőmérséklet 22-27 ^oC, a páratartalom pedig rendkívül magas. Szinte naponta öntözik özönvízszerű esők e régiót, melyek hatásárára buja, három szintű növényzet alakult ki. A felső lombkoronaszintet az óriásfák alkotják (50-60 m), a középső lombkoronaszintet “már csak” 20-30 méteres, összefüggő lombtakarót alkotó fák, míg az alsó részt a fiatal egyedek csoportja birtokolja. Az esőerdők gyepszintjét szinte alig éri fény. A fa- és cserjefajták (pl. mahagóni, ében, szantál, tikfa), valamint a fán lakó növények (pl. orchidea, bromélia), több száz faját találjuk meg itt ugyanúgy, ahogy az állatvilág is változatos fajaival képviselteti magát (pl. paradicsommadár, kolibri, bőgőmajom, csimpánz, krokodil, óriáskígyó, leopárd, tigris).

A talajra kerülő hatalmas mennyiségű szerves hulladék gyorsan lebomlik, így nincs idő a humuszképződésre. Az eső a mélybe mossa a tápanyagtartalmat, és az erőteljes kilúgozódás következtében a talaj termőrétege sekély, humusztartalma pedig csekély lesz. Az esőzések következménye, hogy a kőzetek gyorsan mállanak, és gyakran a folyómedrekbe csúsznak. Emellett az erdőirtás is felelőssé tehető a gyakori földcsuszamlásokért. Lássuk, miért!

- az öreg fák gyökerei stabilizálják a talaj szerkezetét

- minél nagyobb egy fa, annál nagyobb a levelei felszínének összesített nagysága, amivel sokkal gyorsabban tudja a levegőbe (párologtatással) visszajuttatni a talajba beszivárgott csapadékot

- az erdők lombja képes eloszlatni az esőt, így az nagyobb területen éri a földet

- a hatalmas favágó gépek szétroncsolják a talaj felső, vízelnyelő rétegét[21]

Az erdőirtás a talajerózióhoz is hozzájárul. Jó példa errea 640 000 km²kiterjedésű Lösz-fennsík Kína északnyugati részén, ami a világ egyik legtermékenyebb régiója.  A kiterjedt mezőgazdasági felhasználás és erdőirtás nagymértékű talajerózióhoz vezetett. A talaj legfelső részéről elhordták a szerves hulladékot, ami segítette a talajt szerkezetének megőrzésében. Azáltal, hogy a fákat kivágták, gyökerüket is szétroncsolták, majd a talajban maradt részeket a mikróbák lebontották, ezzel a talaj fizikai szerkezete is megváltozott.[22]

És mégis kik irtják az esőerdőket?

Az egyenlítői övön elsősorban nomád törzsek élnek, akik a természetből nyerik életben maradásuk feltételeit, azaz az élelmet, a tüzelőanyagot, a kunyhóikhoz való fát. A lakosság főként növénytermesztésből él, melyhez a szükséges földterületet az erdők felégetésével nyerik. A gyenge minőségű talaj ásványi anyag tartalma azonban 2-3 év alatt kimerül, így újabb területet kell “megtisztítaniuk” a fáktól.

“Az erdőirtások következtében nemcsak rengeteg növény- és állatfaj pusztul ki, de az ember számára fontos gyógyszerek, fájdalomcsillapítók hatóanyagaiként ismert alkaloidok egy része is elvész (pl. kinin, koffein, morfin).”[23] Megdöbbentő (de nem egyedülálló) egy 1987-es eset, amikor is kutatóknak sikerült kivonniuk a HIV-1 vírust 100 %-ban gyógyító hatóanyagot Malajziában, egy kaucsukfa fajból, de mire visszatértek, hogy újabb mintákat vegyenek, addigra az erdőt kiirtották és a fafajt azóta sem találták meg.

Bár a természeti adottságoknak köszönhetően a letarolt erdőrészeken viszonylag gyorsan újra sarjad a növényzet, ez már gyengébb minőségű lesz. Ráadásul, mivel az itt élő fafajtáknak vékonyabb a kérge, a legkisebb tűz is gyorsan tovább terjed. Nem beszélve arról, hogy az égetésekkel újabb nagy mennyiségű ÜHG gázokat juttatnak a légkörbe.

Persze, nem az erdei törzsek okolhatók egyedül a kialakult helyzetért.

A népesség növekedésével egyre nagyobb területet foglalnak el a falvak, városok. Ezek egyúttal a szükséges infrastruktúra kialakítását is elkerülhetetlenné teszik, például egyre több fát vágnak ki azért, hogy autóutakat építsenek. Ennek egyik következménye, hogy az illegális fakitermelők könnyebben jutnak el az addig védett, nehezen megközelíthető területekre. Mindezek hatására ezekben az országokban (elsősorban Brazíliában) a mikroklíma is megváltozott, kevesebb csapadék esik, a szárazabbá váló közeg pedig újfent az erdőtüzek terjedését segíti.

A globalizációnak és a szabad kereskedelemnek köszönhetően transznacionális vállalatok, sőt egyes államok válhatnak a fakitermelés legfőbb “szponzoraivá”.

Kiemelendő Kína, amely a világ leggyorsabban fejlődő országa és ahol jelenleg a legnagyobb problémát a túlnépesedés jelenti. Kína képtelen eltartani közel másfél millliárdnyi lakóját, ökológiai lábnyoma már így is 1,3 Földnyire növekedett (2008-ban még 0,8 volt). Jelenleg ott tart a helyzet, hogy importálni kénytelen számos olyan növényt, melyekből eddig ő maga is exportőrnek számított. Az egyik ilyen termék a szója, mely történetesen Brazíliában is megterem. Azzal, hogy Kína, mint kereskedelmi partner, a szója felvásárlójává lépett elő, zöld utat adott a fakivágások folytatásához. Persze, itt megint belép a körkörösség elve, hiszen Kína – egyelőre – nem sokat érzékel abból, hogy a “Föld tüdejének” pusztításával, hosszú távon, saját életminőségét is rontja. Mondjuk, egy olyan ország esetében, ahol egész városok álltak át a külföldről (elsősorban az USA-ból) érkező elektronikai hulladék bontására és égetésére, nem meglepő a környezeti károkozással szembeni érzéketlenség!

Kenya, még Brazíliánál is kiszolgáltatottabb helyzete révén minden külföldről beáramló tőkének örül, így fel sem merült bennük, hogy nemet mondjanak az erdeikre (vagy bármely más termékükre) igényt tartó cégeknek. Sajnos, a fejlődő országok közül sokan jutottak hasonló sorsa: lakóik éhbérért dolgoznak azért, hogy a világ gazdagabb fele megkapja luxustermékeit. Kiválóan példázza a kizsákmányoló nyugati civilizáció hatásait a Spektrum TV-n futó sorozat (Blood, Tears and T-shirts/takeaways), melynek fiatal angol főhősei saját bőrükön tapasztalhatták meg mennyit ér Afrikában a napi 1 euros bér és milyen körülmények között kell – sokszor gyermekeknek – dolgozniuk azért, hogy bőrtáskákat vagy épp elegáns ékszereket vásárolhassunk a különböző jónevű márkaboltokban. A műsor érdekessége az volt, amikor 2-3 év elteltével újra felkeresték a “nagy kalandban” részt vevő fiatalokat. Volt, aki időközben egy nemzetközi szervezet tagjaként a gyermekmunka elleni küzdelem élharcosa lett, és volt olyan is, aki hazatérve fair trade boltot nyitott, azonban mindannyiukban közös vonás volt a tudatos fogyasztásra való áttérés![24]

Kár, hogy nem lehet minden egyes európai és észak-amerikai embert “benevezni” egy ilyen tényfeltáró kalandtúrára…

Meg kell említenünk azt is, hogy szerencsére vannak országok, akik időben “észbe kaptak”, és erdőgazdálkodásuk sikerével példát mutatnak a felelőtlen erdőirtás ellen hiába küzdő országoknak. Ilyen például Costa Rica esete, ahol a XX. század közepére az ország esőerdeinek felét kiirtották, majd 1993-ban Monteverde városából kiindulva, helyi fafajok elegyével ültettek be marhalegelőket.

Carl Leopold, a Cornell Egyetem Növénytani Intézetének nyugalmazott kutatója bizakodó, ugyanis napjainkra a letarolt erdők helyén – valószínűleg a gombák és fák szimbiózisának köszönhetően – gyors növekedésnek (évente 2 m) indultak a fák. A projekt ígéretes eredményei szerint az elegyes ültetésekkel meg lehet alapozni egy komplex esőerdőt.[25]

A kivágott fák nagy részét az ipar, elsősorban a bútor- és papíripar hasznosítja. Szerencsére ma már létezik egy jól működő mezőgazdasági modell, amit az esőerdőkből származó fák helyettesítésére hoztak létre. Ennek lényege olyan fatermesztő ültetvények létesítése, amelyek “átveszik” az esőerdőktől a papírgyárak kiszolgálását. Ezeket a “papírfa” ültetvényeket a trópusi országokban 6-10, míg a mérsékelt övezet országaiban 20-30 évente lehet kitermelni.

“Az 1992-es riói ENSZ konferencia hatására, 1993-ban jött létre a Forest Stewardship Council (FSC) nevű független szervezet, amelynek feladata, hogy globális szinten fellépést sürgessen a felelős és fenntartható erdőgazdálkodásért. Kidolgoztak egy szigorú tanúsítvány rendszert (FSC minősítés), amely szavatolja, hogy az ennek megfelelő erdőgazdaságok, bútorgyárak, stb., kizárólag az e célra telepített ültetvényekről származó fákat használják fel tevékenységükhöz.”[26] Magyarországon is léteznek már olyan nyomdák, ahol ilyen FSC minősített papírt használnak. Az első ilyen a Folprint zöld nyomda volt, akik ma is élenjárók a nyomdaipar környezetvédelmi megoldásaiban.[27]