Klímaváltozás - Az éghajlatváltozás hazánkra vonatkozó előrejelzései

6. oldal / 8: Az éghajlatváltozás hazánkra vonatkozó előrejelzései

Az éghajlatváltozás hazánkra vonatkozó előrejelzései

A klímaváltozás, a globális felmelegedés hatásai éppúgy érzékelhetőek Magyarországon, mint a világ bármely részén. Sőt, a felmelegedés hazánkat kiemelt mértékben érinti, ugyanis az elmúlt 100 év alatt a világátlagot meghaladó hőmérséklet-emelkedésben volt részünk. Bár “igazi” nagyvárosunk csupán egy van, mégis Budapest a metropoliszok minden negatív tulajdonságával rendelkezik. A több mint 2 milliós lakosság és a közvetlen agglomeráció foglalkoztatása, eltartása hatalmas terhet ró a városvezetésre. Mindehhez hozzájárul az utakon futó gépkocsik nagy száma. Bár a telekocsi rendszer nem ismeretlen fogalom hazánkban, egyelőre nagyon kevés helyen sikerült meghonosítani, pedig ha a naponta ingázók összefognának, és egy autót használnának, az nem csak a káros anyag kibocsátást csökkentené, de a pénztárcájukat is kímélné.[28]

Hazánkban a legfőbb gátat az jelenti, hogy még mindig a kényelmi szempontok dominálnak. Ha megfigyeljük, az utakon szinte csak olyan autókat láthatunk, amelyekben a sofőrön kívül senki, vagy maximum egy utas ül.

A légszennyezettségi adatok tükrében évtizedek óta ismerjük a város azon részeit, ahol nem javasolt például a kisgyermekek babakocsiban való szállítása (minél közelebb vannak a talajszinthez, annál több káros anyagot lélegeznek be).

Néhány éve már a szmogriadó sem ismeretlen kifejezés Budapest lakói számára. 2009 januárjában kellett először elrendelni, amikor is a szálló por koncentrációja az egészségügyi határérték fölé emelkedett. A megoldást a közutakon futó autók számának korlátozása jelentette (egyik nap a páros, míg következő nap csak a páratlan rendszámú autók közlekedhettek), így néhány napon belül sikerült a szmog mértékét visszaszorítani.

Ugyancsak a gépjárműközlekedés és a károsanyag-kibocsátás csökkentését szolgálná, ha a belvárost némiképp mentesítenék, más szóval “fizetőssé” tennék a behajtást a területre. Bár ez a megoldás számos európai nagyvárosban eredményt hozott, nálunk még mindig várat magára, ugyanis ehhez a zónahatárnál parkolóházak, mélygarázsok kialakítására lenne szükség, melyekre egyelőre sem hely, sem pénz nem kínálkozik.

Szerencsére azonban vannak előremutató intézkedések is. A főváros tömegközlekedési hálózata nemrégiben átalakításra, korszerűsítésre került, például egyes járatok útvonalának meghosszabbításával kiiktathatóvá váltak más járatok (és kiöregedett, szennyező busztípusok), illetve a haladás meggyorsítására szolgáló buszsávok segítségével, főleg a kora reggeli és késő délutáni órákban kialakuló dugók váltak elkerülhetőkké. Egyre több bicikliút épül, melyeket egyre több kerékpározó használ.

Magyarország az EU CO₂ kibocsátás csökkentésre irányuló célkitűzéseit eddig könnyedén teljesítette, ám ez nem a mi érdemünk. A rendszerváltozás után bezáró gyárak, bányák, azaz a nehéziparunk leépülésével hazánk megfelelt az EU környezetvédelmi előírásainak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elégedetten hátradőlhetünk! 2020-ra 13%-kal kell növelnünk zöld beruházásaink, azaz megújuló energiára épülő vállalkozásaink számát, amelytől – egyelőre – még nagyon messze állunk.

Az 1990-es évek elején zajló gyár- és üzembezárások eredményeképp több százezer ember került utcára, vált munkanélkülivé, a vidék pedig több évtizedes lemaradásba került a várossal szemben. A munkalehetőségek hiánya pedig megindította a falvakból való elvándorlást. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyre kevesebben élnek a mezőgazdaságból, miközben természeti adottságaink alapján hazánk kiemelkedő (lehetne) a zöldség-gyümölcs termesztés terén. Mivel azonban Európa más országaival ellentétben a növénytermesztés a gépesítés hiánya miatt nálunk többe kerül, ezért hiába termelünk minőségi árut, nem tudjuk eladni. Még a természet is ellenünk fordult az utóbbi években, hiszen aszályos, majd árvízekkel terhelt évek követték egymást. Jól emlékszünk még a 2010. évi, kora nyári árhullámokra, melyek egyébként is elmaradott településeken döntöttek össze házakat, mostak alá utakat.[29]

“A legveszélyeztetettebb terület, mind az aszály, mind az árvíz szempontjából az Alföld és a Tisza-völgy, ráadásul a Dunántúlénál gyengébb minőségű felszíni és felszín alatti vizek, az arzénkérdés mind ezeken a vidékeken jelentkezik. A hasznosítható vízkészlet ráadásul a felére csökkenhet 2050-re az egyes alföldi régiókban a klímaváltozás miatt. A prognózis szerint az ország éghajlata mediterrán irányba tolódik el, vagyis melegebbé és szárazabbá válik, eközben nő a nagy mennyiségű csapadékok gyakorisága és a száraz időszakok hossza.”[30]

A 2008-ban elfogadott Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2008-2025 (NÉS) szerint Magyarországon az éghajlatváltozás a természeti értékeket, a vizeket, az élővilágot, az erdőket, a mezőgazdasági terméshozamokat, sőt, az építményeket, a lakókörnyezetet, a lakosság egészségét és életminőségét is veszélyezteti. Egy ENSZ-kutatásra hivatkozva a NÉS azt állítja, hogy a klímaváltozás a biológiai sokszínűségre, azaz az élővilág fajgazdagságára gyakorolt hatása szempontjából Magyarország Európa egyik legsérülékenyebb országa.[31]

Azt már most is a saját bőrünkön érezzük, hogy a nyaraink forrókká váltak, sorra dőlnek meg a melegrekordok, ugyanakkor sosem látott hevességű viharok tombolnak szinte heti rendszerességgel az ország valamely pontján. A legnagyobb ilyen – emberéletet is követelő vihar – 2006. augusztus 20-án csapott le Budapestre, a több mint egymilliós tömeget vonzó, az államalapítás ünnepe alkalmából rendezett szokásos tűzijáték alatt. Fákat csavart ki, oszlopokat döntött ki az orkán erejű szél, ami elől a tömeg nem tudott idejekorán elmenekülni.[32] Hazánk akkor ízelítőt kapott abból, mi várhat ránk, ha nem figyelünk oda jobban a természet jelzéseire és nem teszünk meg minden tőlünk telhetőt környezetszennyező tevékenységeink mérséklése érdekében!