A főúttól harminc kilométeren kanyarog az út a Belső-Cserhát dombjain a nógrádi Terényig. A faluban 400-an sem laknak, közöttük is sok a betelepülő. Több nagycsaládot egy év ingyen lakhatással csábítottak a településre, nehogy be kelljen zárni az óvodát és iskolát.
Akad néhány vidéken újrakezdő is a faluban, akik a városi nyüzsgést megunva költöztek ki a zöldbe. Kocsma nincs, van viszont múzeum csipkéről, gombáról, de még orsós magnóról is. Van szabadtéri színház és egy különleges harangláb, amelynek minden alkatrésze mozgásba lendül, ha a harang megszólal.
Az apró palóc faluban él a 29 éves Elek Szabolcs is. Alig egy éve költözött ide. Noha az Alföldön született, sokáig élt városokban. Azt mondja, túl sokáig.
„Dévaványán nőttem fel, aztán Mezőberényben tanultam két tannyelvű gimnáziumban, majd Pestre kerültem gazdasági főiskolára. Aztán biogazdálkodás mesterképzésre Németországban és Dániában jártam.”
A pénzügyi válság idején kezdett dolgozni tőzsdei kereskedőként. Nem is keresett rosszul, de a pénz elment akkoriban utazásokra, tanulásra.Angliában például 3 hónapot töltött önkéntesként biogazdáknál. Egy hónapig élt Walesben, egy kivándorolt holland családnál. Ők elsősorban sajtkészítéssel foglalkoztak, teheneket tartottak, kertészkedtek, de volt egy whiskyfőzdéjük is, annak a felújításában vett részt Szabolcs.
„Itt láttam a mintát, hogyan lehet egy nagyobb családnak olyan vállalkozása, ami eltartja a családot plusz még vagy tíz embert.”
Legszívesebben ezután az élmény után azonnal bevetette volna magát egy kis magyar faluba és elkezdi vidéki életét, de akkor még tartotta magát a tervhez, előbb a meggazdagodás, hogy legyen miből indulni. Így a feltöltő kis utazások után mindig visszatért Budapestre. Összességében három és fél évig volt tőzsdei kereskedő, abból is sokat tanult.
"A munkán keresztül kijutottam például Indiába. Tulajdonképpen el kellett lesni, miért jobbak ők ebben a szakmában. Azt láttam, hogy nem okosabbak, csak jobb a stressztűrő képességük, a hozzáállásuk. Mi magyarok mindent túl komolyan veszünk, a kisebb veszteségekbe is belehalunk. És a csapatmunka náluk tökéletesen működik, itthon viszont gyenge az együttműködés, az egyéni érdekek vezérelnek leginkább.”
Külföldi útjain a magyar pesszimizmusról is próbálták leszoktatni.
„Míg máshol azt mondják, hogy ez egy jó ötlet, gyerünk, csináljuk meg, mi magyarok azt fejtegetjük, miért nem fog működni és bele sem kezdünk. Erre többször felhívták a figyelmem. Igyekszem ezt szem előtt tartani, de azért én nem vagyok a túlzott optimizmus híve sem, igyekszem mindent megtervezni kis lépésekben.”
Előkerülnek büszkeségei, a sajtok. Három típussal - gouda, cheddar, caerphilly – kísérletezget. Barátai nagy örömére, hiszen ők kóstolgatják, érdemes-e a jövőben eladásra is készíteni ilyeneket. Minden darabról hosszan tud mesélni.
„Ez a piros saját recept. Alapjaiban kicsit walesi, félkemény, kemény sajt. A bányászok ették frissen, nem érlelték sokáig. Én tovább érlelem és bio piros paprikával magyarosítottam.”
Jó sajthoz jó alapanyag is kell, szerinte ez nem kis kihívás.
„Nagyon nehéz manapság tiszta, jó tejet találni. Nem jó fajták az állatok, főleg Holstein teheneket találni, ami nem jó a sajtokhoz. Nem figyelnek elégé a gazdák a higiéniára, manapság alig vannak kint legelőn a tehenek, helyette tápot, kukoricát meg silót esznek. Fél évembe került, mire találtam megfelelő minőségű tejet, pár faluval arrébb."
A cikk ide kattintva folytatódik...
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
ELŐSZÖR MINDENKI KINEVETETT A FALUBAN, HOGY ÉN MIKET CSINÁLOK
VIDÉKRE KÖLTÖZÉSEM TÖRTÉNETE - HOGYAN MARADJ NŐ A TANYÁN?
PÉNZ NÉLKÜL ÉLNI A TÁPÉI RÉTEN - AZ ÖNELLÁTÁS TITKA A TUDÁS
AKI MEGVALÓSÍTOTTA AZ ÁLMÁT ÉS MA IS EGY MÉZESKALÁCSHÁZBAN LAKIK...
Kép: MTI
